„Az emberek általában nagyon meglepődnek, amikor kiderül, hogy dzúdzsucuzom. Gondolom azért, mert a munkában egész nap egy asztalnál ülök, és a legtöbben nem hinnék, hogy ilyesmire képes vagyok, de szerintem azért is, mert lány vagyok – ráadásul nem valami nagydarab –, és azt hiszik, a nálam nagyobbak könnyen maguk alá gyűrnek.
A dzúdzsucu egy földharcközpontú harcművészet, önvédelmi sport. Én nemzetközi szinten versenyzem, de apukámnak is segítek gyerekeknek dzsúdzsucuórákat tartani heti két alkalommal. Van néhány lány is köztük, remélem fel tudnak rám nézni. Szerintem a lányokat nem bátorítják eléggé a sportokban, főleg nem a küzdősportokban, pedig minél több lány űzi őket, annál népszerűbbek lesznek. Jó irányba haladunk, de fontos feladatunk, hogy ez minél jobban menjen.