„Az első motorom egy műanyag futóbicikli volt, de meglehetősen hamar meguntam a totyogást, és kértem Édesapámtól egy rendes motort. Nem sokkal a hetedik születésnapom előtt kezdtem a versenyzést, és azóta űzöm. A motokrosszban terepen versenyzünk, ugratók vannak, rámpás kanyarok: 40 versenyző együtt, időre versenyez.
Egy 2014-es versenyen eltört a gerincem. Estem és háromszor megpördültem, volt olyan pillanat, amikor a fejem és a lábam egyszerre érintették a talajt. Semmit nem éreztem a lábamban, ebből tudtam, hogy eltört a gerincem. Amikor odaértem a kórházba, azt mondták, három hónapot feküdnöm kell – kizárt dolog volt, hogy ebbe belemenjek –, vagy megpróbálkozhatnak a műtéttel. A műtét kilenc órán át tartott, és megvolt rá az esély, hogy ront a helyzeten, és megbénulva ébredek, de amikor felébredtem, megmozgattam a lábujjaimat, és azt mondtam magamnak: Ez az! Érzem a lábam! A műtét után azt mondták, soha többet nem motorozhatok, de tavaly megnyertem a brit bajnokságot, és idén megyek a vébére. A hegek már hozzám tartoznak – elmesélik a történetemet.
