Sarah Moore, 24

Sokáig csúfoltak -egész kamasz koromban- mert pattanásos voltam. Régebben csak reménykedtem és imádkoztam, hogy egy nap felébredek és gyönyörűvé válok, és igazán sok időbe telt ezt a mentalitást hátrahagyni és elkezdeni elfogadni önmagam. Ha bármit mondhatnék a fiatalabb önmagamnak, az az lenne, hogy fejezze be az arca vizsgálgatását és a hibái számolgatását.

A feminizmus megismerésével rengeteg önbizalmat kaptam és megismertem önmagamat, ill. azt, ami tetszik nekem. 19 éves koromban elkezdtem nézni a Ru Paul’s Drag Race c. műsort és megszállottja lettem a sminkelésnek, ill. a nemek közötti egyenlőségnek. Arra késztetett, hogy feltegyem a kérdést: mi is a szépség. Ru azt mondta: "Ha nem vagy képes szeretni önmagad, hogy a pokolba fogsz valaki mást szeretni? És rájöttem, hogy valóban szükségem volt rá, hogy kilépjek abból a spirálból, amiben voltam - akkor jött el az ideje, hogy elkezdjem gyakorolni az önszeretetet.

Felhagytam abbéli félelmemmel, hogy elég szépnek látszom-e. Nem akartam úgy élni az életemet, hogy arra gondolok, rajtam kívül bárki másnak fontos hogy nézek ki. Ma már képes vagyok szembe nézni ezzel. Igen, szeretem magam és miért ne szeretném?!